Lépésről lépésre

Harminchárom éve ápolónőként dolgozom. Szeretem a szakmám a nehézségek ellenére is. Az életünket mindig megpróbáltam úgy kordinálni, hogy a lehetőségekhez képest a legtöbbet hozzam ki belőle.

Gondolom senkinek sem mondok újat azzal, hogy mindezt az egészségügyi illetve alkalmazotti fizetésemből soha nem volt túlságosan egyszerű lemenedzselni. Lépésről lépésre haladva építkezünk, ami nem feltétlenül baj. Legalább van valami, ami motivál abban, hogy mindig keressem a jobb megoldásokat.

Az egészségpénztári tagságot először a munkahelyem tette lehetővé, az előtt én még csak nem is hallottam róla. Nagyjából tíz éve a cafetéria egy részeként ajánlotta fel a munkahelyem, később, amikor ez a lehetőség megszűnt, egyénileg folytattam a befizetéseket. Az akkor még a K&H égisze alatt működő egészségpénztárba való belépésemkor fogalmam sem volt, mire lesz ez jó nekem, hogyan tudok majd belőle előnyt kovácsolni. Az évek során viszont sikerült felfedeznem az egyre jobb, pénztár kínálta lehetőségeket, és – természetesen – igyekeztem ezeket a magam előnyére fordítani. Nagyon szeretem, hogy a Prémiumnál a már meglévő szolgáltatások tárháza folyamatosan bővül, és hogy mindig van valami újdonság. Tetszik, hogy mindenki a saját szükségleteihez és pénztárcájához szabhatja a biztosításokat, és hogy ezekhez nem csak én, hanem a családtagjaim is hozzáférhetnek. Élvezettel használom a hihetetlenül egyszerűen kezelhető csodakártyát és a számomra eddig elképzelhetetlenül hasznos családi kassza szolgáltatásait.

Kiadás-bevétel


Szerintem szuper, hogy az egészségpénztári szolgáltatások felhasználási lehetőségei nagyon sokrétűek. Az évek során a befizetéseket a családom szükségleteire és bevételeire szabtam. A befizetéseket rendszeresen, havonta intézem. Az ezekből történő fix havi költések (mint például a receptek kiváltása) mellett igyekszem úgy intézni, hogy mindig maradjon egy kis pénz a számlámon. Én például napi 12-14 óra állás mellett egészen biztosan egy nagyobb összeget költök kényelmi papucsra, hiszen abban dolgozom egész nap. Nem mindegy, mit viselek. Hogy miből telik rá, miből veszem ezt meg? A már korábban említett, számlán maradó összegből.


Csodás kilátások


Általában megnézem, hogy amit veszek, elszámolható-e. Ha olyan helyen vásárolok, ahol nem tudok EP kártyával fizetni, akkor számlát kérek a vásárlásról, amit azonnal be is küldök. Ha nem teszem, félő, hogy vagy kifutok vele az időből, vagy úgy elteszem, hogy soha nem találom meg :)

Pár évvel ezelőtt ágycserét terveztünk. Természetesen a vásárlást hosszas kutatás, utánajárás előzte meg. Kiderült, hogy a kényelmes alváshoz szükséges Cardo matracot is el tudom számolni az egészségpénztári számlám terhére. Igen ám, de piszkosul drága, ennyi pénz nem gyűlt össze rajta. Mit lett végül a megoldás? Kifizettem, kértem róla számlát, azt beküldtem a Prémiumba, majd befizettem a matrac árát az egészségpénztári számlámra, és a végén húsz százalékot visszaigényeltem belőle. Igaz, hogy megutaztattam egy kicsit a pénzem, és ha csak egy-két hétig is, de duplán állt benne a matrac ára, de még így is megérte. Nyilván a pénztár is tisztában volt azzal, hogy ez mekkora macera. Ezért a szimpla egészségpénztári kártya csodásításával ezt a problémát is megoldották: az EP számlát összekötötték a bankszámlával! Szóval ha legközelebb matracot (vagy bármi mást, amit el tudok számolni) kell vásárolnom, bankkártya helyett EP kártyával fogok fizetni! Így nem kell a termék számlájával vacakolnom, anélkül is megkapom az elköltött összeg után járó húsz százalék adóvisszatérítést.